A FORGATÁS

A forgatás 2002. október 9-én kezdődött. Az első két hét stúdióban telt, a Fekete Gyöngy kapitányi fülkéjében és a kormányzói palota belsőiben játszódó jeleneteket vették fel.
Ezután a Palos Verdes-i Marinelandbe helyezték át a székhelyüket. Ez egy ismert turistalátványosság, csodálatos, 180 fokos panorámával a Csendes óceánra. Nincsenek illúzióromboló villanyvezetékek, vasúti sínek, belógó épületek  ilyen időtlen látképet közel s távol képtelenség találni a kaliforniai tengerparton. A lélegzetelállító kilátást minden nagy filmstúdió igyekszik kihasználni, és Bruckheimer-csapat is itt építette fel a Port Royal-i Charles Erődöt, ahol a film első része játszódik.
A trópusi jeleneteket a filmesek eredetileg a Long Beach-i Catalina Islandon akarták felvenni, ám hamar ráébredtek, hogy a hiteles hatás érdekében messzebb kell utazniuk. Körülnéztek Ausztráliában és Thaiföldön is, de végül be kellett látniuk, hogy a Karib-tengerhez egyik sem fogható. A víznek, a homoknak és pálmafáknak itt hasonlíthatatlan a minősége, lelepleződött volna a csalás mondja Verbinski.
Irány tehát a Karib-tenger. Hónapok teltek kereséssel, több mint húsz különböző szigetet néztek meg, de beleütköztek az emberiség egyik legfőbb problémájába: a túlnépesedésbe. „Ha találtunk egy normális szigetet, rögtön előtrappolt a fák közül néhány turista  folytatja Verbinski.  Olyasmi, hogy lakatlan sziget, ma már egyszerűen nem létezik.
Logisztikai központnak végül St. Vincentet választották, amelynek ugyan nincs fehér homokos strandja, viszont közel esik néhány olyan szigethez, amely alkalmasnak tűnt a forgatásra.
2002 augusztusában kezdődtek meg az építési munkák a szigeteken, és 2003. január 18-án futott be St. Vincent kikőtőjébe a színészekkel, a felszereléssel és a stábbal dugig megrakott hajó. St. Vincent nem igazán felkapott turistacélpont, és mire a csapat elfoglalta a városka összes szabad hotelszobáját és fizetővendég-szállását, a szigetre gyakorlatilag ki lehetett volna akasztani a Megtelt táblát.
A forgatási helyszínek egy 20-25 kilométeres sugarú körön belül szétszórva helyezkedtek el a tengeren, a hajókat így nem csak filmezésre, hanem szállításra is használták. Több száz ember utazott rajtuk naponta másfél-két órát a helyszínekre, este pedig vissza a szállásra. A legmegterhelőbb időszak az a két hét volt, amikor Wallilabutól 12-20 kilométerre a nyílt tengeren filmeztek.
Mindaz a rossz, amit a tengeri forgatásokról mondanak, színigaz  állítja Verbinski.  Ami elromolhat, el is romlik. Ha a hajó beáll a helyes irányba, megváltozik a szél. Ha a szél jó irányból fúj, a nap rossz felől süt. A hullámok két-három méter magasak, úgyhogy hiába vagyunk többszörösen lehorgonyozva, minden mozog, a színészek mögött a díszletek összevissza csúszkálnak. És akkor még nem beszéltem a tengeri betegségről, amitől semmiféle varázspirula nem óv meg.
A tengeri forgatások Dariusz Wolski operatőrt is megizzasztották. Normális körülmények között az ember tudja, merre halad a nap, és ennek megfelelően választja meg a forgatási irányokat, hogy folyamatosságot adjon a felvételeknek. A hajó viszont fütyül az operatőr elképzéseire, arra megy, amerre a szél fúj.