A Disney családi kalandfilmjének második epizódja erőteljesen rácáfol arra az idejétmúlt tételre, hogy a folytatások mindig alulmúlják az első részeket.

Essünk túl a kötelező tiszteletkörökön, azon, amit már mi is megírtunk, hogy a Karib-tenger kalózainak folytatása mekkora hisztériát váltott ki  az Egyesült Államokban, azon. Hogy új rekordot állított fel első napi és hétvégi bevételével, azon, hogy az utóbbi 6 évben a Pókember és a Shrek 2 után ez a film lesz az, amelyik átlépi a 400 milliós bevételi álomhatárt , hiszen ezek a számok mindössze annyit jelentenek, hogy az első résznek kirobbanó volt a sikere és a Disney remekül tapintotta ki, hogy milyen rég halottnak hitt műfajra van szüksége a mozik közönségének.

Egyszerre kell belepakolni mindent, kalandelemeket, karizmatikus főszereplőt, szörnyeket, természetfölötti hatásokat és hátasokat, undorító dolgokat - és meg is kapjuk Jack Sparrow-t, a modern Indiana Jones-t. Legalábbis ezt a párhuzamot szűrhetnénk le, ha anno Brendan Fraser a Múmiával nem lopta volna el a címet, és ha Johnny Depp Jack Sparrow kapitánya nem lenne (kalózhoz méltóan) a végletekig antihős. Sparrow nem hősködik (csak ha kell), inkább sunyizik és másra hagyja a kulimunkát, amit persze később ezerszer is megszenved, hiszen szörnyek és hölgyek felváltva próbálnak revansot venni az olykor burleszkbe illő módon viselkedő kapitányon.

A producerek a pénzt szagát érezve (Jerry Bruckheimer-nek elég jó orra van az ilyesmihez) hamar összelapátoltak 450 millió dollárt, hogy egyszerre két részt is leforgatva trilógiává bővítsék a Karib-tenger kalózait, melyet eredetileg egy disneylandi látványosság ihletett meg. Természetesen az első rész szereplőinek zömét ennek megfelelően viszont is fogjuk látni a folytatásban, mely - miután Jack Sparrow végre a Fekete Gyönggyel szelheti a habokat - egy újabb kalózlegenda, nevezetesen Davy Jones körül forog, aki kivetette régi alkujuk miatt hálóját Sparrow-ra. A másik szál Will Turnerhez (Orlando Bloom) és Elizabeth Swannhoz (Keira Knightley) kapcsolódik, akiket tragikus hirtelenséggel bűnrészességért halálra ítélnek és egy titokzatos láda megszerzésével tudnak csak szabadulni az ítélet fogságából.

Természetesen a szálak - ahogy kell - összefonódnak, és elkezdődik a nonstop móka és kacagás, ahogyan azt egy igazi, régimódi Walt Disney kalandfilmtől elvárja az ember. A több az jobb alapon ismét egy olyan filmet láthatunk, mely bőven tele van anyaggal, két és fél órás szórakozást kapunk (még az első részből is pakoltak a filmbe fel nem használt jeleneteket) és olyan látványorgiát (szokás szerint olykor kilóg a CGI-lóláb, de sebaj), amelyet látva nem csodálkozunk a 225 milliós részenkénti költségvetésen.

A remekül vászonra vitt történet mellett a jópofa és emlékezetes karakterekről is érdemes szólni, akik közül természetesen Johnny Depp toronymagasan kiemelkedik. Sparrow Stan és Pan szerelemgyerekeként csetlik-botlik a vásznon, ezzel is kölcsönözve a már megszokott karib-tengeri ízt a karakternek. A film személyes élvezhetőségi faktorának is ő a kulcsa - sok függ attól, hogy a néző mennyire tudja előrángatni magából a nagy gyereket és mennyire tud mulatni a sutaság és hősiesség egymást váltó felbukkanásain.

A recept persze egyszerű: ha valaki elfogadja, hogy "csak" egy Disney családi moziról van szó, mely 9-től 99 éves korig mindenkinek szól és egy olyan filmről, amely abszolút nem veszi komolyan önmagát, akkor nem lesz gond az élvezhetőséggel. De persze ezt az alaptételt már az első rész is felállította, ilyen szempontból tehát nem árul zsákbamacskát a Holtak kincse, amely simán elérte az első rész színvonalát.

A magyar változat szinkronizált lett, mint írtuk korábban (a budapesti MOM-Park közelében lakók ismét kivételezettnek mondhatják magukat) és tudjuk, hogy lehet bármilyen tisztességes (az lett), nem tudja überelni az eredeti, igen ízes alakításokat. Így az igazi élményt majd DVD-n kaphatjuk csak meg - és emellett érdemes megjegyezni azt is, hogy a cím magyarítása is sajnos megöl egy keveset a film lényegéből, de ez is csak az angolosoknak fog feltűnni.

 Nem tudni, hogy honnan az üzemanyag a műfajban, de az utóbbi évek animációs és élőszereplős kalózos bukásainak ellenére is Errol Flynn szelleme úgy tűnik hogy újraéledt,. Jack Sparrow nem hagyja cserben a rajongókat, szinte bizonyosan állíthatom, hogy akinek bejött az első rész, az most sem fog csalódni - sőt. Még nagyobb dózist kap és tűkön ülve fogja várni a jövő nyáron bemutatandó harmadik részt, hiszen a Halott ember kincsének befejezése még egy jobb tévés cliffhangernek is becsületére válna - igazi Birodalom visszavág-ot kapunk. Akit pedig már az első rész is idegesített és csak bugyutaságnak vélte, a második epizód sem fogja megnyerni, maximum még egy lapáttal rátesz az érzéseire.

2007-ben tehát Karib-tenger kalózai: A világ végén - és ne feledjük, hogy szokás szerint a csattanó, a nagy poén a feliratokat és a stáblistát kiváró mozinézőket illeti. Ők megérdemlik.